KTM LC4 - a tesztdömping folytatódik!

1.rész.Könnyű mint egy robogó, mégis csak a kőkemény és belevaló motoros rétegnek szól a KTM LC4-es. Ők viszont imádják!

Könnyű mint egy robogó, mégis csak a kőkemény és belevaló motoros rétegnek szól a KTM LC4-es. Ők viszont imádják!

Sejtettem. A 950 Adventure után a KTM-esek azonnal belevetettek a mélyvízbe, és minden átmenet nélkül felültettek legfelkapottabb modelljükre, a 640-es Supermoto-ra. Miközben toltam kifelé a szalonból, lekicsinylő mosollyal nyugtáztam, hogy talán a robogómat ilyen könnyű mozgatni, az Adventure után ezt megeszem reggelire. Hogy a falat a torkomon akadt, nem feltétlenül a motor hibája.... A KTM híres LC4-es, 625 köbcentiméteres egyhengeres blokkja (ami ezen kívül még számos KTM modell alapját képezi) köré épített motor már első ránézésre brutális. A kerekeket kivéve ránézésre teljesen megegyezik az enduro változattal, és így feketében, narancs ékszerekkel lenyűgöző látvány, árad belőle a dinamika, a nyers erő, a sport. A küllős, széles kerekek, rajta a remek Pirelli gumikkal (amelyek most már sokadszor hódítják meg a szívemet) azt az érzetet keltik, mintha ezzel a géppel szinte kötelező lenne minden kanyarba maximális sebességgel behajtani. Helyet foglalva az ülésben aztán minden más megvilágításba kerül. Keskeny, kemény ülés, széles kormány, egyszerű, funkcionális műszerfal, se üzemenyagszint-kijelző, se fordulatszámmérő, szinte spártai. Az indítás az Adventure-höz hasonlóan szívatóval kezdődik, de a köhögős egyhengeres sokkal nehezebben találja meg önmagát, többször állítani kell a szivatókaron, mire teljesen bemelegszik a motor. A várt egyhengeres csattogás elmarad, örülök is, mert akkor remegni sem fog annyira.... megint tévedek. Nincs olyan fordulatszám tartomány, ahol ne rázna a gép, minden porcikájában remeg, ami használat közben két ponton is nagyon kényelmetlen. A tenyérre ható állandó rezgések okoznak egyáltalán nem kellemes bizsergést, illetve az ijedtség, hogy látáskárosodást szenvedtem, mert minden remeg előttem, még a közvetlen közelemben lévő autó rendszámtábláját sem tudom elolvasni. A motor egyébként iszonyú bika és nyomatékos, a papíron 54 lóerő elemi erővel lódítja meg a mindössze 157 kilogrammos gépet, és a remegést megszokva igen élvezetes oldalát mutatja a motorozásnak. Ez kérem egy vérbeli sportoló, Mattighofenben a Supermoto nem azt jelenti, hogy egy utcára finomított endurot kaptunk, ezen, csakúgy, mint a szerelemért, dolgozni kell, nem hétvégi túrázgatásra lett kitalálva. És éppen ez a varázsa a 640-esnek. A remek futómű (természetesen White Power rugóstagokkal) eszi a kanyarokat, a könnyű, jó súlyeloszátsú gép úgy dől be a kanyarokba, mintha neki is élvezetet jelentene, a fék pedig, -jóllehet egyetlen tárcsa árválkodik elöl- kőkeményen, biztosan, pontosan dolgozik. Lassan, andalogva ezt nem lehet vezetni, akkor egy pokol, de ha rájövünk, mire is lett kitalálva, eufórikus élményekben lehet részünk. Referencia útvonalamon (Istenhegyi út - Normafa - Budakeszi - Szentendrei út) aztán kiderül, mennyi mindent tud a KTM Supermoto - falja a rossz burkolatú kanyarokat, nem remeg, nem szitál, ha mélyen bedöntve egy nagyobb buckára, vagy repedésbe hajtok vele, és a nagy nyomaték kigyorsításnál komoly biztonságérzetet ad. Persze attól nehéz elvonatkoztatni, hogy sokan úgy vásárolnak Supermoto-t, hogy ez tuti jó lesz utcai használatra munkába járni, meg túrázgatni. Ők valószínűleg mást kapnak, mint amit vártak. De ez nem a motor hibája. A KTM hitvallása szerint NINCS KOMPROMISSZUM! Minden egyes modelljüknek megvan a maga funkciója és az a modell csak arra jó, de arra nagyon. Ezzel a géppel nem érdemes hosszabb túrákra indulni, mert megutáljuk. Nem érdemes alapjárat környékén bumlizni a Balaton körül, ezzel vadászni kell, kanyarra, méghozzá minél durvább és minél több kanyarra. Apró dolgokon persze még így is lehetne javítani, legalább a Supermoto változaton, de megint oda lyukadunk ki, hogy akkor most mire van ez a gép? Jó lenne egy automata szívató, ha már nem befecskendezős a gép, lehetne legalább az ülés alatt egy parányi rekesz az iratoknak, meg a tárcsazárnak, és egy üzemanyagszint kijelző sem ártana. De ezeket mind-mind utcai motoros fejjel gondolom. Ha viszont a motorozás puszta élményére vágyunk és nem akarunk egy-két óránál egyszerre többet a nyeregben tölteni, azt az időt viszont maximális hőfokon szeretnénk megélni, akkor ez a mi motorunk.