...kettő kétnulla és négy. Valójában innen van a road időszámítás. Ekkor jelent meg az, ami akkor 'a legtöbbet jelent'. Az első lemezünk, a nem kell más. Előtte is volt élet, de már nem is tudom milyen és hogy kié.

Ami viszont innen jön, az annál inkább szól egyre hangosabban. Abban. És persze rólunk, meg nekünk, meg értünk. Megértünk, de még nem be. A lemezfelvételt követően dobos váltódás esete kerül megrendezésre. Februártól pedig a nullkilométeres zenekar elkezdi a folyását a még medertelen oldalon. Ezen a nyáron szárazság és forgatórium. Nélküled. Az első videoklip. Hmm. Krómhordó, vörösbor, július. Szétrepedt föld a napraforgótáblában. Valóban nagy volt a szárazság. Boldogság és őrület. Az ősszel meg országos méretű turnéba és barátságba való elegyedés a Depresszióékkal. Látványosan folyunk. Valami medrecske születődni látszik. Kicsi, de a miénk.

Következő év tavaszán oldottabb idegállapotok és még szorosabbra kötődött barátságot eredményező közösködés a deszkákon a Depresszióval. Új hangok, új lehetőségek, új barátok. Szerintünk az Insane zenekarral is megfogtuk egymás kezét jó időre. Talán az örökkévalóságig. Pont amilyen eszmével klipet forgat a mifajtánk. 2005 áprilisában a PECSA-ban, hat kamerával, meg a HSB stúdióval rögzítünk valami számunkra fontosat és igazán nagyot. Színeset, hangosat. Nem kell más. Ugyan csak novemberre készül el ez a klip, mi már ott, akkor érezzük, hogy még mélyebb és még inkább a miénk az a meder. Csak folyunk és mélyítünk és gyorsulunk.

Ismét egy forró, tikkasztó nyár. Fesztiválok jönnek, színpadok szakadnak, mi meg baszottul úgy csináljuk az egészet, ahogy ott belül, a vénáink falára fel van írva. Egy ismeretlen ismerős a Mátraaljáról belénk öli a belőlünk hiányzót. Négy test, öt lélek. Könnyebb, felszabadultabb és érettebb. Amikor felvállalják helyetted az egyik akadályt, többre vagy képes. Nincs is megállás. Nem is lehet. Olyan sincs aki megállj-t parancsol.

Az év végén a Superbutt-al a Tankcsapda vendégei vagyunk. Pillanatok a fekvő nyolcasnak. Sosem felejtjük el, honnan jöttünk, kik vagyunk, bár az elmúlt két év alatt sokat és sok mindent kaptunk de sokaknak is tudtunk valóban adni. Mi. Magunkból. Még egy és még egy ásónyom, hogy még mélyebb és még gyorsabb legyen.

2006 március 13. második harapás címmel megjelenik a jelen. Ami most épp a legtöbbet jelent. Mert mindig van olyan. Mert mindig kell olyan. Hogy soha ne érezzük azt, hogy milyen fárasztó az, hogy ilyen kurva gyorsan kell az előre. Mert kell. És a fáradtságból kapunk mindig új erőre. Vannak napok, amikor az ember szomorú, lehangolt és nincs kedve talán már az élethez sem. Nekünk annyira régen volt ilyen érzésünk, hogy már csak másoktól, hallomásokból tudjuk a létezését. Van recept. Négy betű: er, ó, á, dé. A kóros élni, életet élvezni akaró szándék, fülsiketítő hangerővel.

Gyertek velünk, hadd sodorjunk el magunkkal, ebben a bizonyos mederben, eszeveszett gyorsasággal, körbe-körbe örvényekkel, soha nem látott mélységekkel, elemi erővel! Csak vegyetek egy jó nagy levegőt és minden másra basszatok rá! Ennyi az egész!